Hinta-palinta.

Felnőttek játéka

A gyerekek imádnak hintázni… Ennek ellenére a művészeti ábrázolásokon felnőtteket látunk hintázás közben. A görög vázán is egy nőt láthatunk hintázás közben. Már az ókorban is értékelték a hintával repülés élményét, valószínűleg a gyerekek is hintázhattak.

A leghíresebb festmény, ami a hintázásról szól, Jean-Honoré Fragonard műve. A hinta már a reneszánsz festészetben is romantikus hangulatot hivatott teremteni. Fragonard képén érzékeljük a mozgás dinamikusságát, ahogy elrepül a nőalak cipője, lebeg a ruhája. A képen az önfeledt szórakozás jelenik meg. Az embert a repülés élménye mindig elbűvöli.

Szinyei-Merse Pálnál is megjelenik a hintázó nőalak. A könnyedség, játékosság érzése hatja át a festményt. A festőknek kihívás volt megfogni ennek a mozgásnak a dinamikáját. Ha sikerült, bizonyítani tudták mesterségbeli tudásukat és kivaló megfigyelőkészségüket.

Gyerekek szórakozása- játszóterek

Valószínűleg gyermekek is örömmel hintáztak, de a gyermekjáték kategóriát akkor kapta, amikor megjelentek az első játszóterek. A hinta nagyon egyszerű, kell egy állvány vagy fa, kötél vagy lánc, és valamilyen hintalap. Ez lehet fából, fémből, gumiabroncsból… Ha víz fölé építették, akkor akár csobbanni is lehetett róla.

Sokan emlékeznek még a régi, láncos fém és fa hintákra. Ezeket mára lecserélték, mert balesetveszélyesek. A lánc könnyen becsípte a gyermekek kezét, ha eltalált véletlenül valakit az ülőke, nagyot ütött. Kemény talajra érkezhetett a gyermek, ha ügyetlenül kiesett a hintából. Ma már modern szabványoknak kell megfelelni. A hinta lánca nem csípi be a gyermekek kezét, meghatározták, mekkora területet kell szabadon hagyni és ütéscsillapítással ellátni, hogy ne legyen törés a vége, ha kiesik a gyerek a hintából.

Az Európai Unió 1999-ben vezette be a játszótéri szabványokat, amelyeket Magyarország 2003-ban vett át. Magyarország vállalta, hogy 2008-ig az összes játszóteret a szabványnak megfelelően alakítja át.